Életem legszebb napja :)

Ahogy ígértem most hoztam egy kis részletes élménybeszámolót a koncertről:

Szóóóval...Hát reggel indultunk kocsival Bécsbe. Apummal mentem és a nagynéném meg a barátja vittek ki minket. Ők elmentek Bécsbe várostnézni mi meg koncertezni.

Na, de lényeg a lényeg. Először dugóba keveredtünk. Aztán megálltunk 3 benzinkútnál. Én nem mertem ránézni az órára végig, mert folyton lelki szemeim előtt láttam, hogy egyre többen érkeznek a stadion elé és én az utolsó sorban leszek...

Mikor be akartuk programozni a GPS-t kiderült hogy a fél világ és egész Európa benne van, kivéve Ausztriát. Mikor a határon átmentünk a GPS szerint lesétáltunk a térképről és a semmi közepén autókáztunk. SZóval térképet kellett használni. Nem volt egyszerű eltalálni az alapján a stadionhoz 2x rossz helyen kanyarodtunk be. A második rossz hely volt az a pont ahol én teljes kétségbeesésemben sírva fakadtam. Hopp! Ugrott a szemfesték! Na, szerencsére nem kenődött el ugyhogy nem kellett rettegnem a kinézetem miatt. AMikor bekanyarodtunk a jó útra megláttam a stadiont! Borzasztóan megörültem mert láttam hogy még nem voltak olyan sokan ott. A kocsiból úgy ugrottam ki mintha valami vérengző fenevad lett volna benne és mint egy őrült elkezdtem rohanni a kordonhoz. Még a kocsiban előkaptam a zászlómat h mindenki lássa hova is igyekszem ennyire. Mondjuk a kinézetem: TH-s póló, TH-s táska, zászló a hátamon, fekete csőnaci rajta TH kitűző, szép piros-fekete kockás öv, és fekete-fehér kockás sál. Szép voltam :D Amint megérkeztem rögtön fotóztam is sort, meg magamat xD meg szval mindent. Körülöttünk nagyon sok magyar is volt.

Jöttek osztrák fanok ők osztogattak neonzöld papírokat amin egy Alien figura volt, és ezt fel kellett mutatni az Alien refrénjénél (meg adtak TH szudokut is+még egy TH szórólapot^^). Ez után következett a várakozás. Enni nem igazán ettem (össz. egy szendvicset de azt még a kocsiban) és inni se nagyon ittam (összesen 1 pohárnyi vizet). Ennek később meg is lett az eredménye de arról majd inkább később...

Szerencsére nem kellett egész nap állni mert volt annyi hely hogy le lehessen üllni. Kinnt voltak TV-sek ők kameráztak minket, csináltak interjúkat is. Mindig amikor elhaladtak mellettünk mindenki nagyon hangosan visított és kiabáltuk, hogy TOKIO HOTEL! :D Akinél volt zászló az közben lengette szóval elvoltunk. Az első nagy visítóhullám viszont akkor tört ki amikor megláttuk elhaladni a TH turnébuszát. Eszméletlen sikoltozásba törünk ki, és mindenki integetett, ugrált üvöltött mindent csinált. Nagyon örültönk hogy megérkezett. Akik hátul álltak ki tudtak szaladni a busz után és láthatták Billéket is (Billék kutyája is ott volt).

Később kaptunk karszalagokat hogy kiállhassunk a sorból, kicsit mozoghassunk elmehessünk WC-re, vagy vásrolni meg ilyesmik. Ott a helyszínen lehetett kapni Humanoidos zászlókat, nyakbaakasztókat, meg a koncertre ilyen villogó fényrudacskákat csak nálam nem volt euro és egyébként is eszméletlenül drága volt így nem tudtam venni semmit...

Az idő olyan 3ig jó gyorsan rohant, de aztán nagyon lassan tellt. 10 percenként néztem az órát, mert elvileg 6kor volt kapunyitás és már nagyon vártuk hogy bejuthassunk. Aztán olyan 17 óra 35-40 körül megnyitottak elöl valamit és szabad volt a kordonok közti átjárás. Ebből az következett, hogy mindenki elkezdett előrefele rohanni. De persze rohanni nem tudtunk mert előttünk már tömörülés volt. Innentől kezdve olyan szinten egymás szájában álltunk, hogy így teljes mértékben összepréselődve voltunk egymás mellett/mögött/előtt. Szinte levegőt alig kaptunk. A táskám beszorult az előttem lévő két osztrák kiscsaj közé és majdnem leszakították. Mondjuk én rájuküvöltöttem magyarul, és nem éppen szép szavakkal megmondtam nekik hogy adják már vissza a táskámat, persze(szerencsére xD) nem értették. De valahogy sikerült visszaszereznem. Közben mikor már így beálltunk folyamatosan ugye mentek ilyen járókelők arra. De az folyamatosan így volt. PL. volt h jöttek kiabálták h TOKIO HOTEL arra mi sikítottunk, viszont volt aki scheisse tokio hotel-t kiabált oda na arra csúnyán fújoltunk...Na és volt egy olyan h pár ilyen kosaras csávó ment el mellettünk és egyik így kiabált annyit h: Ich muss durch den monsun...! Na erre mindenki elkezdte énekelni a Monsunt és tök jó volt, mert együtt elénekeltük szval még akkor is jó volt a hangulat :D

6 után pár perccel kinyitották a kapukat akkor folyamatosan toltak minket hátulról ezáltak mi is az előttünk lévőket de tempósabban haladtunk már. Konkrét életveszély lett volna ha ott valaki elesik mert az tuti agyontapossák. De ilyen szerencsére nem történt. Volt egy olyan rész ahol kettévállt a kordon, ott pont a kordon széléhez sodródtam mert középen voltam, és nagyon csúnyán nekilöktek az élének utána meg oda is szorítottak. Egy pillanatig nem is tudtam haladni de aztán sikerült visszalopnom magamat. A bejáratnál megmotoztak (szerencsére a fényképezőt nagyon eldugtam a táskámba rejtett zsebbe így nem vették el) viszont a vizemet kidobatták meg a kajámat is. Utána rohantam volna be, de ránkszóltak h nem szabad rohanni így nagyon gyorsan gyalogoltam. És még innen se volt minden rendben mert hátul mentem be mert nem tudtuk melyik kapu az. Át akartam menni egy résnyire kinyitott kordonon de rámszólt németül az őr h nem lehet (illetve nem tudom mit mondott mert nem értek németül de mivel nem engedett be biztos ilyesmit mondhatott.) Viszont addigra már nagyon ideges voltam és elekezdtem szerencsétlennel magyarul üvöltözni, hogy hogy az istenbe jutok oda előre. Az meg mutogatott valamit. Még két ilyen szerencsétlen zsákutcába futottam mindenhol balhéztam egy sort magyarul az osztrák őrökkel, aztán végső elkeseredésemben bepróbálkoztam hogy angolul megkérdezem de akkor már sírtam mert azt hittem sose jutok be. Ő elmagyarázta hova menjünk. Nagyon gyorsan rohantam, és végre bejutottam. A 7.sorba sikerült beállnom apu meg hátra állt a kordonhoz mert hogy onnan jobban tudott fényképezni. Elvileg 7kor kellett volna kezdődni a koncertnek de ehelyett 8kor kezdődött el. Ez alatt kiüvöltöttük/sikoltottuk a lelkünket is+nekem sikerült előretolakodnom a 2.(!!!) sorba. Pont mikor elkezdődött a Komm, a nyag levegőtlenségben és tömegben teljes mértékben kiszáradtam mivel nagyon régen ittam és akkor is keveset. Elkezdtem szédülni,a lábam elzsibbadt, a torkom nyilalt és nem tudtam nyelni. Víz persze nem volt senkinél kénytelen voltam hátrébb állni. Szerencsére így se kerültem nagyon hátra mert az 5.sorba kerültem. AMikor a számnak vége volt angolul kérdeztem mindenkit nincs e vize de mindenkitől elvették. AZtán mögöttem állt 3 csaj (egyik Billnek volt öltözve másik Tomnak a harmadik normális volt de annyira hasonlított a két csaj h csomóan koncert előtt azthitték ők az igaziak, még én is :D) Ők nem értettek angolul, de ez az ál-Bill csaj nagyon rendes volt mert valahogy megértettük egymást és adott nekem inni, CSAK neki köszönhetem hogy nem ájultam el, és a kedvenceimet, életem szerelmeit közvetlen közelről végignézhettem. Utána mi velük buliztam végig. Az összes számnak a szövegét üvöltöttem, illetve néha sikítottam is vagy, Tomnak vagy Billnek kiabáltam valamit :D (mikor melyik volt közelebb). Eszméletlen felemelő érzés volt őket eenyire közelről élőben látni. Szinte el se hittem, hogy ott vagyok. Bill egyébként élőben nem is olyan vészesen sovány, ugyhogy megnyugodtam efelől :) Tök sokszor volt olyan, hogy a közönséget énekeltette azt nagyon élveztem. A pörgős számoknál Tommal és Georggal együtt ritmusra ugráltunk, amikor éppen nem ugráltunk akkor táncoltunk (már amennyire hely engedte), a lassabbaknál pedig könnyeinket törölgetve integettünk nekik.

A Komm számmal kezdtek (aminél ugyebár rosszul lettem) de ettől még élveztem aszámot és figyeltem. Az elején egy óriási űrhajóból ilyen gömbből jöttek elő. Nagyon erőteljes gitárral kezdtek hirtelen meg is ijedtem kicsit a nagyon hangos zajtól, mivel nem számítottam ilyen hangosra. De aztán hozzászokott a fülem és király volt. Billen napszemüveg volt de aztán eldobta. Az nagyon király volt végre láthattuk a szép szemeit...:) A reflektorokkal nagyon jól csinálták a fényjátékot a szám alatt végig(bár ezt az összes számról elmondhatjuk), és ezzel csak fokozták a hangulatot mert amikor nagyon ránkvilágítottak hirtelen akkor mindig sikítottunk.

AZ Alien szám nagyon különleges volt, mivel a kis Alien fejeket amiket kaptunk mindenki felmutatta. Mindenkinél volt ilyen, így a srácoknak biztos nagy élmény lehetett amikor a közönségben egy csomó kis zöld Alient látott figyelni :D

A Kampf der Liebe végén volt Georgnak és Tomnak egy közös gitárszólójuk (addig Bill elment átöltözni). A két srác hihetetlenül jól nyomta. Először egymás mellett gitároztak aztán Tom előrejött (én pont annál a kiugró színpadrész mellett/előtt álltam) és Tom nagyon nagyon közel volt hozzám. Annyira hihetetlen volt ennyire közelről látni. Rögtön elkezdtünk visítani de nagyon és Tom nevét kiabáltuk.

A Hey you-nál a szám elején mindenki a ritmust tapsolta és úgy énekeltünk Billel. Nagyon szuper volt. És a szám végén mikor azt énekli, hogy Silence has been killing you, screaming deep inside of you just turn it up, just turn it up-résznél a Just turn it up-ra ilyen óriási lángot gyújtottak ki. Én számítottam ugyan rá, hisz a youtube-n már láttam de akkor is meglepődtem, és énekeltük volna a szöveget de akárhányszor felgyulladt a láng egy óriási visításba ment át az ének. Közben nagyon forró is volt, éreztem az arcomon a forróságát, és pont Bill két oldalén gyulladt fel, nem tudom szegény hogy bírta elviselni abban az egyébként se hideg bőrszerelésben...Ugyanez volt a Sonnensystem-nél is. Az is nagyon nagyon jó volt de a tűznél akkor is visítottunk :D

A Zoomnál csak Bill és Tom volt a színpadon. Az egy gyönyörű szám, de így élőben még lenyűgözőbb volt. Tom zongorázott, és a végén felgyulladt a zongora. Akkor is nagyon visítottunk, meg az alatt a szám alatt sírtunk is egy páran mert nagyon szép volt...Persze a szövegét kapásból tudtuk mindig folytatni amikor Bill minket énekeltetett (azokat a részeket nagyon szerettem), de ez minden számnál így volt.

A Humanoidot és a Geisterfahrert akusztikus verzióban adták elő. Én bevallom őszintén alapvetőleg nem kedvelem a Humanoid című számot de a koncerten nagyon nagyon tetszett, és még annak is végig énekeltem a szövegét. (ma reggel csengőhangnak is beállítottam a telómon, szóval nagy benyomással volt rám ez a koncerten :D) A Geisterfahrert viszont alapból imádom de itt koncerten...Ez is az volt amit végig integettünk és a végén énekli, hogy "Küss mich jetzt..." na azt a közönség egy emberként üvöltötte Bill helyett...szuper volt! Én konkrétan azon a számon is elsírtam magam dehát...ez van :)

A Lass uns laufent, mi már elénekeltük a koncert előtt is amikor még csak így halkan mentek zenék a hangszóróból, és egy World behind my wall mixet beadtak. Igaz akkor angolul énekeltük el de az is jó volt. AZtán Billel elénekeltük Lass uns Laufent is :D Az is a kedvenc számaim közé tartozik, ugyhogy nagyon élveztem.

A Dogs Unleashednél Bill egy motoron bukkan fel napszemüvegben macsósan...így kezdődik a szám :DMindenki gondolhatja milyen sikoltozást rendeztünk amikor megláttuk őt a motoron :D Ez a szám azok közé tartozott amit az elejétől a végéig végigugráltunk, de megállás nélkül. Teljesen magával ragadott a pörgős ritmus, ahogy a srácok előadják minden.

Übers ende der weltnek nagyon örültünk, elvégre az még a Zimmer 483-ról van és örök kedvenc. Amikor a refrén elkezdődött Tomékkal együtt az egész közönség ritmusra ugrált, és teli torokból egy emberként üvöltöttük a szöveget. A végén az utolsó refrénnél Bill jószokása szerint énekeltetett bennünket, azt különösen élveztem.

Ich brech aus hasonlóan zajlott mint az Übers ende der welt. Egy jó kis prögős szám, aminek mindenki tudja a szövegét, és lelkesen végigugráljuk meg táncoljuk. Király volt!

Az In your shadow is egy nagyon szép szám annak is nagyon örültünk. Bill úgy indított, hogy üllve énekelt, ezt nem tudom ugyan miért nagyon hangos sikítással jutalmaztuk.

A Screamin című számnak a legkirályabb része az volt, amikor Bill a végén a monsun refrénjét teszi be. Hát az eszméletlen király volt. Szerintem a legtöbb TH fan szívének ez az egyik legkedvesebb szám és rögtön énekeltük a refrénjét, nagyon örültök hogy hallhatjuk.

Az Automatischnál Bill jó sokat énekeltetett minket ennek örültem. Az tipikusan az a szám ami jó kis pörgős, így végig tudtuk táncolni, nagyon jót buliztunk rá.

A Menschen suchen menschenre is nagyon jót táncoltunk, a Traumert pedig végigugráltuk :D

Szünetekben ittak vizet és a maradékot mindig a közönségbelocsolták. Namármost engem először Georg, aztán Tom, utána meg Bill is lelocsolt ugyhogy nem igazán akartam kezet meg arcot mosni (a hajmosást is húzom halasztom ahogy lehet xD) Annyira örültünk amikor minket is lelocsoltak tök nagy élmény volt...Meg az üvegeket is bedobálták de sajnos sose felén dobták...De mindegy már a víz is nagy dolog volt nekem :D

De a számokra visszatérve, két legutolsó szám vagyis a két legeslegjobb szám...

Utolsó előtti volt a Durch den Monsun. Mindenki azt várta és nagyon jó volt. Szerintem ezt a számot énekeltük a leghangosabban Billel, de szerintem a srácok is ezt élvezték a legjobban. A számnak a legeslegvége volt a legjobb mielőtt utoljára énekelte volna Bill a refrént, egy pár másodpercre minden elsötétült, és elhallgattak. Mi hangos sikoltással, és üvöltözéssel kérleltük őket, hogy folytassák végre. És amikor folytatták, Bill, Tom, és Georg mind a hárman előrerohantak. Nagyon nagyon közel álltak hozzám és hihetetlen volt így látni őket. Ezt a számot vártam a legjobban, mindig arról álmodtam, hogy láthassam és ezzel valóra vált az álmom. Rögtön könnyes lett a szemem, mert elmondhatatlanul boldog voltam, és olyan jó volt őket tényleg ilyen közelről látni. Pont mint a videókban (csak élőben 10000x jobb). És ilyen pirosas-sárgás fénynel voltak megvilágítva és csodálatos volt. Onnan, hogy : Igendwann laufen wir zusammen, weil uns einfach nicht mehr halten kann" na azt végig mi énekeltük és nagyon jó volt. Rögtön amint az éneket abbahagytuk én akkor sikoltottam a koncert alatt szerintem a leghangosabban. Utána jött a meghajlás, Gustav is végre előre jött neki nagyon sokat sikoltottunk, és bedobdta a dobverőit is és ha 2 sorral hátrébb álltam volna elkaptam volna...Ezek után elmentek a fiúk és minden elsötétedett. De mi követeltük őket vissza. Persze nem volt még vége a koncertnek.

Jött a Für immer jetzt. A Humanoidról a kedvenc számom.Nagyon jól tudtam, hogy ez az utolsó szám így kicsit szomórú is voltam alatta. De nagyon lelkesek voltunk. És a szám végén ilyen nem konfetti hanem piros és feket kis papírka zápor hullott ránk+füst. Mindenki a levegőböl próbált elkapni papírt :D De az már pont a végén volt így inkább arra koncentráltun hogy még minden utolsó másodpercben láthassuk Őket és hogy még az utolsó Ich liebe Tom/Bill/Georg/Gustavot odakiabálhassik minnél többször a kedvenceinknek.

Az borzalmas volt mikor záródott be az "űrhajó" és tudtam h nem látom őket többé...mmint így élőben egy darabig lht hogy évekig tuti nem...Akkor nagyon elkezdtem sírni(közben a földről fölszedtem egy csomó piros-fekete cetlit) aztán apu odajött értem h elvigyen mert már kezdett kiürülni a stadion mi meg egy páran még mindig ott álltunk. Tisztára sokkot kaptam szerintem, nem is emlékszem hogy jutottam ki a stadionból, csak azt tudom a kocsiig azt hajtogattam, hogy ott volt Tom (mivel őt láttam utoljára), és még biztos ott van, tökre vissza akartam menni de már nem lehetett. A kocsiban még mindig néha sírogattam amikor így fogtam fel hogy milyen nagyszerű dolog történt velem, mert ezek örömkönnyek voltak. Aztán mire hazaértünk hajnal 2 körül ruhástul dőltem az ágyba. Ma nincs hangom, reggel alig bírtam menni mert még mindig bennem volt az a lökdösődés érzete, és fáj ahol nekinyomtak a korlátnak. Viszont: Feledhetetlen életreszóló élménnyel lettem gazdagabb, és ez volt idáig életem legszebb napja még sose éreztem ennyire jól magamat...Ez is megerősít hogy örökké TH fan maradok :)

TH-s szív, TH-s lélek, TH-s leszek mígcsak élek! TH FOREVER!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!