18.rész

Remélem mindenkinek jól tellt a Húsvét :) Nyuszi hozott ajándékot xD (nkm igen :D) volt sok locsolótok meg ettetek-ittatok sokat :) Én nem sokat vtam itthon, illetve itthon is inkább családdal foglalkoztam végre egyszer mindenki itthon volt ami ritka, szval jól tellt :) Csináltam egy képtárat is ahová a koncert képeit feltettem mind a sajátom, Bécsből. Itt a link: http://indafoto.hu/humanoidfangirls_picture
és itt a következő rész :)
___________________________________________________
Miután Billel elmentünk reggelizni, felhívtam Nikit, hogy jöjjön le. Bill közben felment Tomhoz és megbeszéltük, hogy majd telefonál.
Leültlem a halban és ott vártam Nikire. Érdekes volt, hogy mi lehet az a nagy dolog ami miatt mindenki ide jött. Én? Na ne legyünk már egoisták...Anyu és Cintia tuti nem azért jött ide, hogy engem lássanak. Hiszen nemrég találkoztunk. És azt se hiszem, hogy pihenni jöttek. Aput látogatták meg? Minek? Anyu már nem a felesége csak üzlettársak. És egyébként is...Cintia akkor miért jött volna? Valami tuti van. Az se véletlen, hogy másfél hétre elutazott apu. Tuti történt valami a Hotel körül...Na sebaj, majd kiderítem mi az! Lehet, hogy Niki tudja is. Igen, biztos tudnia kell! Majd kifaggatom...
Amint ez az utolsó gondolat eszembe jutott már láttam is Nikit közeledni.
-Szia!-siettem a köszöntésére.
-Szia!-ölelt meg.
-Na mi újság, mesélj!-mondtam és közben elindultunk kifelé. Gondoltam elviszem kicsit sétálni :)
-Hát semmi különös. Minden rendben. Hiányoztál.
-Jajj Te is nekem!
-Na de inkább mesélj Billről. Ő volt Bill igaz? Jajj de hülye vagyok xD Hiszen bemutatkozott. Meg ki más lett volna? Jajj ne haragudj tiszta dili vagyok xD -tényleg Niki mindig hebrencs, de most még furán is beszél. Nem vall rá...
-Hát egy hete beszéltünk, igaz? Azóta lássuk csak...hát amint láthattad ma éjjel együtt voltunk-itt kicsit elpirultam, mert eszembejutott a jelenet ami alig fél órája volt. Igaz semmi érdekes nem volt...csak Bill egyszáll boxerben mutatkozott be a legjobb barátnőmnek...Nem kínos kicsit se xD
-Jah azt láttam-vigyorgott Niki.
-És van még valami...
-Mi az?
-Bill Berlinben lakik. És megkért, hogy költözzek hozzá.-Niki nem szólt egy szót se csak hallgatott. Én pedig szintén kérdőn néztem rá, mert nem volt több mondandóm. Erre észbekapott, hogy csak az ő válaszára várok és megszólalt.
-Gondolom igent mondtál.
-Igen...de nincs harag? Mármint én szívesen maradok veled, mert lehet korai meg elrohanjuk Billel...csak...szeretem.
-Lena...-msolyodott el Niki.-Nincs ezzel semmi baj. Nem haragszom, idáig is egyedül éltem. Meg majd találkozunk Berlin nem olyan nagy. Szeptembertől egy egyetemre fogunk járni, nem dől össze a világ :) És örülök, hogy Billel ilyen jól elvagytok.
-Köszi Niki! Imádlak!-mondtam és megöleltem.
-csak meg ne fojts xD-poénkodott.
-És egyébként hogy hogy anyuék itt vannak?-kíváncsiskodtam.
-Nem tudom. Jöttek...-vonta meg a vállát. De túl rég óta ismerem, hogy így átverhessen.
-Niki...tudtad, hogy rosszul hazudsz? Tudsz valamit. És nem mondod el...Miért?-néztem rá. Ő kicsit szomorkásan pillantott a szemembe. Majd sóhajtott egyet.
-Lena...rémeket látsz. Folyton ez van ha boldog vagy? Miért nem tudod elhinni, hogy van olyan amikor nincs semmi baj. Minden rendben van. Világos?-hazudik, hazudik, hazudik!!! Vagy lehet, rémeket látok? Nem! Túl jó emberismerő vagyok, nem véletlen fogok szeptembertől pszichológiát tanulni. Hazudik.
-Rendben...-nem firtattam. Ha nem mondja hiába faggatózok. Majd kiderül ha itt az ideje. Csak nehogy késő legyen...
A sétának hamar vége lett, mert Niki mondta hogy még fáradt az átállás miatt...(megjegyezném, hogy megint csak hazudhatott mert Berlinből jött és a Maldiv-szigetek csak 4 órával jár előrébb, tehát ő most 14 órának érezhette az időt akkor pedig még nem hulla fáradt az ember általában...)
Aztán elmentem felkeresni anyut, mert hallottam, hogy visszatért már aputól.
Meglepetés sajnos itt sem ért. Kezdem megszokni, hogy az idáig normálisnak megszokott emberek most nem normálisak körülöttem. Gondterhelt, kialvatlan, ideges és eközben próbálja azt mutatni nekem, hogy semmi baj, minden rendben van. Miért néz mindenki óvodásnak??? Látom, hogy baj van! Nem mondanak semmit. Apu is ezt csinálja, Niki is, és már az anyám is titkolózik? Mi van itt?
Persze a szokásos, kifaggatott Billről meg hogy mihez kezdünk majd...aztán mondott egy érdekeset. Apu a házába meghívott minket ebédre holnapra. Billt is és Tomot is. Állítólag, hogy megismerjék őket. Persze ha mi is akarjuk...Mintha 15 éves lennék :S Mikor elmentem anyutól fel is hívtam Billt.
-Szia kicsim!-köszönt.
-Szióka!
-Mi van veled?
-Reggel óta? Semmi. Azért hívlak, hogy holnap apám meghívott minket ebédre. Titeket is meg úgy mindenki ott lesz...tudod ilyen ismerkedős vacsi. Eljössz?-kérdeztem. Kicsit ideges voltam anyuék miatt így nagyon hadartam, meg a hangom se biztos hogy úgy csengett ahogy kellett volna...
-Persze! Örömmel.-mondta Bill és hallottam a hangján hogy mosolyog.-Szivem?
-Igen?
-Ma este látlak?
-Persze...átmenjek?
-Aha. Mondjuk 9 körül...Addigra kipaterolom Tomot.
-Ne máár! Szegényke-nevettem.
-Magától is menne. Csak valamit meg akarok veled beszélni kettesben...fontos lenne.
-Na mi az?-kérdeztem mert túl komolyan csengett a hangja.
-Majd elmondom. Várlak. És szeretlek. SZia.
Még mielőtt bármit szólhattam volna letette. Már Bill is kezdi?! Miért volt olyan komoly? És levágta a telefont?! Istenem segíts át ezen a napon, és add, hogy holnapra mindenki a régi legyen...A jól megszokott életem érzem, hogy éppen a feje tetejére készül állni. És ezt kénytelen voltam ölbe tett kézzel végignézni. Habár csak tudatalatt sejtettem éreztem, hogy semmi se lesz a régi...