14.rész

Sziasztok! Remélem mindenkinek jól tellt a hosszúhétvégéje :) Én most személy szerint nagyon fel vagyok dobódva, mivel ma tudtam meg, hogy felvettek abba a suliba amit 1.-nek jelöltem, és ahová annyira nagyon-nagyon be akartam kerülni, szóval most elmondhatatlanul jó kedvem van :D Pedig én nem is hittem hogy bekerülök ééééés mégis! Na mindegy ezt most muszály volt megosztanom mindenkivel xD Ne haragudjatok.
Viszont mivel ilyen jó kedvem van, sok sok szeretettel megírtam nektek a következő részecskét :)
_________________________________________________

Miközben a srácok ettek be nem állt a szájuk. És nem (csak) az evés miatt hanem mert megállás nélkül, egymás szavába vágva nyomták a rizsát. Igazából nagyszerű volt őket hallgatni is és nézni. Mindketten mint két kisgyerek úgy tolta magába a finomabbnál finomabb sütiket, és a régi gyerekkori sztorijaikat mesélgették. Hihetetlen hogy milyen két égetnivalóan rosz kiskölök voltak, de amint látom ez a gyermeteg kis csintalanság még mindkettőjükben ég. Erről az is árulkodott, hogy folyamatosan úgymond marakodtak, de persze csak úgy viccesen (hiszen fiú ikerpár, megy köztük a rivalizálás hacsak játékból is...). A dolog akkor kezdett "elfajulni" amikor elkezdtek kajacsatát rendezni. A villájuk tökéletesen megfelelt ételkatapultnak így kivállóan tudtak lőni. Én majd megszakadtam a nevetéstől, hogy hogy lehetnek ennyire kis "butuskák" ők meg jókedvvel szórakoztattak engem. Viszont a 3. lövedék pont a egy hajszállal a fülem mellett süvített el akkor mondtam:
-Na jó! Köszi Tom, nem tudtam, hogy én is célpont vagyok.
-Fuh bocsi Lena!-szabadkozott.
-Semmi baj.-mosolyogtam. Ezek után inkább "fegyverszünetet" kötöttek és ettek tovább. (ugye nem kell részleteznem a körülöttünk lévő emberek tekintetét? xD)
Még mindig hihetetlennek találtam, hogy emberbe ennyi édesség belefér mint Billbe és Tomba. Én már rég rókáztam volna, ha ennyit kellett volna reggelre ennem.
-Lena Te nem kérsz valamit?-kérdezte Tom két falat közben.
-Nem, köszönöm.
-Miért?-kérdezte Bill.
-Hát mert nem vagyok éhes.
-Naaa ne csináld már! Olyan fincsi! Nem kell éhesnek lenned hogy sütit egyél, igaz Tom?
-Bizony!-bólogatott hevesen.
-Az lehet, de ha jókedvből-rosszkedvből folyton édességet ennék, pár hét alatt egy kövér sertéskoca lenne belőlem.-nevettem.
-Nekem még úgy is tetszenél.-mondta Bill, mire persze rögtön elpirultam. Nem azért mert Bill bókolt, mert ahhoz könnyen hozzászoktam mára már, inkább amiatt, hogy mindezt más jelenlétében teszi. Bár igaz Tom annyira nem számít a "más" kategóriába, hiszen Bill elmondása szerint (és ez látszik is) ő Bill másik fele. Ha nem lenne Tom, Bill nem tudna mihez kezdeni. Soha nincsenek külön (így több napra) és olyan erős kötelék van köztük, hogy bármikor megérzik egymás érzéseit, még gondolatait is. De lényeg a lényeg ettől még mindig kicsit zavarba jövök.
-Az lehet, de én magamnak nem.
-Jó. De csak egy harit?-és ellenálhatatlan kiskutyaszemekkel nézett amire nagyon jól tudja, hogy úgyse lesz erőm nemet mondani.
-Na jó. Csak egyet.-adtam meg magam. És már nyújtott is felém egy falat krémest. Be kell látni tényleg nagyon fincsi volt.
-Na? Kérsz még?
-Nem, nem fogom megenni a "szerény" reggelidet még a végén éhenhalsz nekem!-mondtam és megpaskoltam a pociját.
-Jól van akkor egy neked egy nekem?
-Mmmmm...megegyeztünk!-feleltem.
És akkor innentől kezdve csatlakoztam én is a kajáláshoz de csak egy krémes erejéig. Egyrészt tényleg jól laktam másrészt, gondoltam Tomra. Néha elkaptam egy egy pillantását. Nem akartam, hogy kirekesztve érezze magát miattam. Én nem akartam, hogy miattam rosszabb legyen Tom és Bill között a harmónia.
-Mi az Tom?-kérdeztem amikor abbahagyta az evést és csak úgy minket nézett. Ugyan mosolygott de én a szemében láttam valami sötétséget. Valami mintha bántotta volna.
-Semmi csak örülök! Olyan jó látni, hogy Bill végre talált magának valakit. Főleg egy ilyen lányt, mint Te Lena.
Ez nagyon jól esett Nekem. Mérhetetlen örömmel töltött el, hogy Tom ezt mondja, és Bill mondta nekem már, hogy Tom senkivel nem képmutatóskodik. Ha valaki neki nem tetszik annak ő azt ki fogja mutatni. És Tom nagyon őszintének tűnt. Fontos volt nekem az, hogy Tom mit gondol rólam elvégre az ő véleményére ad Bill a legtöbbet (ezt is mondta.)
-Köszi Tom.-mondtam. De neked is kéne már egy rendes lány végre, nem?
-Én elvagyok egyedül is. Meg egyébként is nekem gyakran van barátnőm!
-Aha! Egy egész éjszaka erejéig, mi?-kérdezte Bill.
-Hát igen. De legalább van, és akkor amikor csak akarom!-furcsa volt Tom hozzáállása. Szerintem csak menekült a komoly kapcsolat elől.
-De ez jó neked?-kérdeztem.
-Jó?-sötéten elmosolyodott.-Ez van, ezt kell szeretni...