11.rész

Szerencsére hamar megérkeztünk a hotelhez, és mire odaértünk már nem is esett annyira az eső. Jellemző. Mindig amikor az ember úton van, és távol van még otthonról, akkor van a nagy vihar, viszont amikor megérkezik a biztonságot nyújtó menedékhez már rögtön eláll.
Sötét volt már, és mi Billel kézenfogva mentünk be az épületbe (ajtó előtt szokás szerint felvette a napszemüvegét). Ám mikor beléptünk nagyon meglepődtünk. Szerintem az összes ott dolgozó biztonsági őr ott sürgött forgott, hol csoportokban álltak és nagy megbeszélés folyt, volt aki fel-alá "rohangált", volt aki olyan volt mint aki magában beszél, közben csak a fülhallgatójával tartotta a kapcsolatot kolegáival. Lényeg a lényeg rengetegen voltak és mindenki olyan volt mint a mérgezett egér. Ilyet akkor láttam egyszer amikor egyszerre feltörtek 5 lakosztályt, de szerencsére azonnal meglett a tolvaj és az érintetteknek semmi anyagi (sem fizikai) károsodásuk nem lett.
Szóval Billel mi meg is torpantunk a bejáratnál.
-Itt meg mi folyik?-kérdezte.
-Nem tudom, de mindjárt megkérdezek valakit.-ekkor meg is láttam az erre legkiválóbb személyt, apukámat. Éppen a recepcióssal és 3 biztonságival beszélt meg valamit. Megragadtam Billt és már vonszoltam is magam után.
-Hahó! Szia!-köszöntem apunak. Ő éppen magyarázott valamit de mikor odaértem abbahagyta.
-Jajj szia kicsim most nem alkalmas az idő beszélgetésre.-mondta. Aztán a tekintete Billre vándorolt és olyan volt mintha meglepődött volna, vagy nem is tudom. Furcsa volt a tekintete, mintha lenézte volna őt vagy nem is tudom, de semmiféleképpen nem az látszódott, hogy szimpatikusnak találná...Mindegy most ez nem a megfelelő hely, és idő az ilyen dolgok elemzésére...
-Nem én csak kérdezini akartam, hogy itt mi történt? Bombariadó vagy mi?
-Nem hanem...-miközben beszélt nem rám nézett hanem szabályosan mögém, ahol Bill állt (szóval Billt nézte). És itt megakadt egy pillanatra.
-Igen?-kérdeztem.
-Tudod paparazzik bejutottak ide és erőszakosan viselkedtek.
-Paparazzik? Mi az istent keresnek itt paparazzik?
-Tudod, híres vendégeink vannak. És ő utánuk voltak itt.-Hozzánk gyakran jártak hírességek, néhánnyal sikerült is egy-két mondatot váltanom ilyenekkel mint Leonardo Dicaprio, Halley Berry, Orlando Bloom, David Guetta stb...de még sose sikerült egy paparazzinak bejutnia mert nálunk a legjobbak dolgoznak csak. Most se értem, hogy történhetett ilyen...
-És hogyan?-kérdeztem.
-Ezt próbáljuk kideríteni, de már elvitték őket. Meg persze kétszeresére vesszük most a biztonságot. Hihetetlen mik vannak...
-Egyébként ki van itt? :D
-Nem tudod? Majd rájössz...-mondta. Nem győzöm ismételni furcsa volt az apám. Végig Billhez beszélt, és olyan csúnyán nézte. Vagy üldözési mániám van?
-Jó hagylak dolgozni nem tartalak fel...Szia!-mondtam és elindultunk.
-Jujj hallod, kik lehetnek akikért ennyire bomlanak a paparazzik? Csak nem Angelina Jolie és Brad Pitt?
-Nem tudom.-mondta Bill közömbösen. Most hirtelen ő is megváltozott. Olyan feszült lett és ezt nemcsak az arcvonásain láttam (már amennyi az arcából látszott...) hanem az egész testtartásán, menésén meg ahogy a kezemet fogta. De lehet, hogy ez is már az üldözésimánia?
-Mi a baj?-kérdeztem. Kicsit habozott a válasszal és közben elértünk a lifthez.
-Semmi csak...fáj a fejem és...nagy gond lenne ha felmennék ledőlni aludni?-nem tudom miért de ez az egész nekem gyanús volt. Előbb még tök jó kedve volt, meghitten sétálgattunk a Hotelig és most hirtelen...De talán csak rémeket látok. Igen, biztos rémeket látok.
-Nem, semmi baj. Szegénykém...-egy puszit nyomtam a fejére.-Nehogy miattam még jobban fájjon. Menj csak és feküdj le, igyál egy bögre teát, vegyél egy jó fürdőt és aludjál-mondtam miközben selymes fekete tincseit cirógattam ő pedig szorosan magához szorított.
-Igenis anyuci!-mosolyodott el.
-Jól van kisfiam!xD-húztam ki magamat, de még így is csak az orráig értem.xD
-És egyébként csak egy puszit érdemlek?
-Telhetetlen!-mondtam és lágyan megcsókoltam.
-Hmm...ez így mindjárt más.-mondta de megérkezett a felvonó.
Be is szálltunk gyorsan. Bill már levette a szemüveget, aztán gyorsan megnyomtam a 4est és szinte azonnal fönnt is voltunk.
-Akkor szia!-mondtam és megpusziltam a száját.
-Hé! Csak ennyi?
-Előbb már kaptál-nyújtottam ki a nyelvemet.
-De az gyógypuszi volt. Mi lesz a jóéjtpuszimmal?-pislogott óriási kiskutyaszemekkel.
-Jajj Te!-mondtam és ismét csókolózni kezdtünk.-Na mostmár mehetsz aludni! :)
-Köszönöm. Holnap mikor látlak?
-Nem tudom.
-Akkor felhívhatlak?
-Persze mondom a számom.-gyorsan lediktáltam neki ő beírta a telefonjába és elbúcsúztunk. Mikor fölértem még az én drága Luckymat levittem pisikélni, aztán még leülltem TV-t nézni. Körülbelül fél órája nézhettem (50 első randi Adam Sandlerrel és Drew Barrymore-ral örök kedvenc :D) mikor csöngött a telefonom.
-Igen?-szóltam bele.