17.rész

Egyenesen az én lakosztályomba mentünk. Bill meg se várta, hogy elérjük a hálószobát már vetkőztetett. Az ajkaink csak arra a 2 másodpercre válltak el egymástól ameddig a pólómat (illetve Bill pólóját) levette. Mivel igencsak lassan haladtunk így Bill megfogott az ajtóban és a karjaiban vitt be, és tett le az ágyra...

***

Most voltunk először együtt Billel és csodálatos volt. Két hét után nem éreztem ezt korainak, mivel a legfontosabb a bizalom és én maximálisan megbíztam Billben. Ő tényleg nem csak kihasználni akar engem, hanem őszintén törődik velem. És ez nagyon jól esik, mivel senkitől nem kaptam még ilyenfajta szeretetet mint tőle az elmúlt 2 hétben...

Reggel Bill karjaiban ébredtem. Ez nagyon megnyugtató volt...biztonságban éreztem magamat mellette. Éreztem a szíve minden egyes dobbanását, egyenletes szuszogását, a finom illatát, meleg testét...Nem akartam őt felébreszteni így inkább nem mozdultam meg. Olyan aranyos volt ahogy aludt mellettem...Ahogy a csillogó fekete tincsei a csupasz vállára bomlottak hihetetlen látványt nyújtott. Egyszerűen nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy oda ne nyúljak és ne kezdjem el finoman cirógatni.

Erre viszont elkezdett mocorogni és kinyitotta a szemét. Rögtön elmosolyodott és egy puszit nyomott a számra.

-Jóreggelt kedvesem. Hogytellt az éjszakád?-kérdezte. Hangja még rekedtes volt, mivel most ébredt fel, és ehhez a hanghoz még huncut mosolygás is társult. Komolyan zabálnivalóbb így reggel, mint bármi máskor :D

-Neked is jóreggelt! Hála neked, csodásan!

-Igazán? Ennek örülök és képzeld, hála neked nekem is csodásan tellt!-erre halkan kuncogni kezdtem.

-Mi az?-kérdezte.

-Semmi...-mondtam-Csak olyan kis édes vagy, a kis kómás fejeddel.

-Te is!-kicsit elhallgatott-De jó lesz, hogy minden reggel erre fogok ébredni...

-Bizony...-Bill éppen megcsókolt mikor kopogott valaki az ajtón.

-Vendéget vársz?-kérdezte.

-Én nem!-mondtam és kelltem volna fel de Bill visszarátnott.

-Na, most mi van?-kérdeztem kérdeztem kicsit meglepetten.

-Ne nyisd ki-suttogta és elkezdett csókolgatni.-Maradj itt velem...

-Itt maradok-mondtam.-De először elküldöm ezt az akárkit. Rendben?

Bill nagyot sóhajtott majd elengedett.

-Rendben. De siess!-mosolygott.

-Oksi!-gyorsan felkaptam a köntösömet és rohantam ajtót nyitni.

Kinyitottam az ajtót. Niki! Az ajtóban ott állt Niki. Az én legeslegjobb barátnőm! De hát mit keres itt? És pont most?

-Szia!-köüszönt széles vigyorral az ajtán.És megölelt.

-Ööö...szia!-mondtam zavartan.-Hát te?

-Hát én? Hát én gondoltam eljövök erre az egy hétre ide. Meglepetééés! Meglepődtél?

-Egy kicsit...-nagyon. Nem is Nikin, meg nem is hogy itt van, hanem hogy MOST van itt.

-És ez még semmi. Drága jó édes anyucikád is eljött hozzád, meg az enyém is, ÉS! jó apád is visszatért ide a szigetre. Na most mondj valamit?-csacsogott vidáman. Hát ez kész. Utoljára talán 2 éve volt ilyen hogy ennyien együtt legyünk...miért? Miért van itt mindenki?

-Az...az...jó.-nyögtem ki.

-Mmm...zavarok?-kérdezte Niki-Vagy rosszkor?

-Hát az az igazság kezdtem bele ám ekkor ajtócsukódást hallottam a hátam mögül. Hátranéztem, és láttam hogy éppen Bill tipeg ki a hálószobából egy szál boxerben. A látványt egy köhögésnek álcázott nevetéssel tudtam csak lereagálni. Bill mosolyogva odajött hozzám és köszönt Nikinek.

-Hello!-Niki arca megért volna egy fotót. Először tök vörös lett, aztán elsápadt, utána meg minden arcizmát feszítette és ajkába harabott.

-Hello!-nyögte ki végül-Te vagy Bill?-kérdezte.

-Igen-felelt, és közben hátulról átölelt engem. Én konkrétan nem tudtam mit mondjak.

-Te pedig Niki?-kérdezte Bill.

-Jaja! De most asszem inkább nem zavarok. Majd beszélünk, OK? Lena felhívlak majd. NA sziasztok!-mondta és gyorsan elhúzta a csíkot. Én meg becsuktam az ajtót.

-Hát ez komoly volt-nevettem.

-Az!-helyeselt Bill.-Na de mit csináljunk?-kérdeze.

-Mondjuk öltözzünk fel?-kérdeztem.

-Minek?-lepődött meg.

-Így szeretnél emberek közé menni?-nevettem.

-Miért talán valami kivetnivalód van a csodálatos és isteni alakomban?-kérdezte és elkezdett pózolni. Rendkívül vicces (ugyanakkor szexi) volt szóval szakadtam a nevetéstől.

-Nem nem Mr.Tökély!

-Akkor?

-Szeretnék lemenni reggelizni. Gondoltam te is jössz, nem?

-Dede!

-Na akkor gyerünk öltözni!

-Igenis kapitány!-mondta és vigyázba vágta magát.