50.rész-hétfő

Már vagy 20 perce ültünka forgalmidugó kellős közepén. A kocsiban már nagyon feszültek voltunk.
-Most kéne ott lennünk!-csattant föl Tom.
-Tudom!-felelteBill.
-Tudod? És? Én telepedtem talán le a fürdőszobában vagy 1 órára?
-Mi? Tán én tehetek erről?
-Hát...-kezdett bele Tom, de én közbevágtam. Nem fogom hagyni hogy Billt hibáztassa!
-Na ácsi!-fordultam hátra.-Amikor én átértem hozzátok MINDKETTEN reggeliztetek, vagyis tök egyszerre csináltátok ugyanazt, és fejeztétek be ugyanazt.Vagyis? Egyikőtöket sem kéne hibáztatni, vagy legközelebb hamarabb kell felkelnetek.
-Öhm...-mondta Bill és Tom egyszerre.Ekkor Bill telója csöngött.
-Off...ez David lesz.-mondta kétségbeesetten, és tanácstalanul szorongatta a csörgő telefont.
-Vedd már fel!-mondta Tom.
-És mit mondjak?-kérdezte kétségbeesetten.
-Hát mit tom én!-kiabált Tom.
-Oké-oké.-Mondta Bill és felvette.
-Igen?
-.................(a beszélgetésnek ennek a részét nem hallottam)
-Hát öhm itt ülünk egy dugó kellős közepén...
-.................
-De én nem tehetek róla!!!
-................
-Jó, és akkor mit csináljak?
-................
-De azt nem lehet!!!
-................
-És akkor mikor lesz megtartva az interjú?
-...............
-Oké.
-..............
-Ok. Szia, és télleg bocsi.
-.............
-Na?-kérdezteTom.-Nagyon kiakadt? Mit mondott?
-Délután.
-Huhh mázli.
-Ja. Jobban is kiakadhatott volna.-hmm...kezdtem márremélni, hogy mégsem lesz interjú izéke de mégis. Ez nem jó. Lehet hogy beszélnem kéne Billel, hogy én ezt nem akarom...De biztos mérges lenne....Áhh mindegy. Délutánig még bármi történhet...