53.rész hétfő

-Halihóóóóóóóó!!!Megjöttünk!-üvöltötte el magát Tina mikor beléptünk otthon az ajtón. Ő mindig így köszön....De válasz nem érkezett. Ledobtuk a táskánkat az ajtóba, levettük a cipőnket és bementünk. Hol vannak anyáék? Hiszen ma nem mondták, hogy elmennének...
-Te ezek hol vannak?-kérdezte Tina. Nem válaszoltam, hiszen én se tudtam. Odasétáltam a konyhapulthoz. Egy cetli volt rajta.
Hívjatok fel. Anya
-Te!Tina! Gyere!-szóltam neki, mert ő már éppen leült a TV elé.
-Na? Mivan?-kérdezte mikor ottermett mellettem.Megmutattam a cetlit.
-Ok. Hívd fel.-mondta majd visszaüllt az ágyra. Nem! Gyere már ide!
-Jól van-jól van! -és odajött mellém. Én hívtam anyut és közben kihangosítottam a telefont, hogy Tina is hallja.
-Szija kicsim!
-Szija anya! Na mi az? Mi történt?
-Na hát az van, hogy Henrikkel el kellett utaznunk egy kis időre....
-Mi?! Csak úgy???? El se köszöntél???? És mennyi időre?
-Ne haragudjatok....A munka miatt kell...Ez egy nagyon fontos utazás, és a repülőjegyet nem lehetett áttenni a cég rendelte így, és 5 perc múlva indul a gép....
-DE HOVA???????????????-kiabáltam már. Miért nem tudja a lényeget mondani először? Már nagyon ideges voltam.Tina is csak ráncolta a homlokát.-Amerikába, és valoszínüleg 2 hónapig kell maradnunk...-kínos csend következett. 2 hónapig egyedül leszünk? Ez...ez...ez...nem tudom...fura. Máskor is volt, hogy 2-3 napokat egyedül voltunk, de nem 2 hónapot...-Itt vagy még?
-Persze...
-Tina ott van?
-Igen.
-Akkor hangosíts ki légyszi'!
-Idáig is ki voltál.-nevettem.
-Ja, szia anyu egyébként.-szólt bele Tina is.
-Ja, akkor jó.Majd ha kiértünk New Yorkba telefonálok. Figyeljetek, gyorsan mondom, mert mindjárt indulunk. A szabályok ugyanazok mint máskor. Elmentek suliba, nem lógtok, tanultok, nem gyújtjátok fel a lakást, hétköznap nincs házibuli, ha nem muszály hétvégén se legyen, a bankkártya az Vera asztalán van odatettem, de légyszíves ne vásroljátok fel az egész plázát ha nem muszály, csak kaját meg ilyesmit vegyetek, takarítsatok rendesen és....
-Jól van anyu, nem vagyunk 5 évesek, nem előszőr mész el, tudunk mindent.-mondta Tina.
-Oké-oké.-Na akkor majd még telefonálok, vigyázzatok magatokra sziasztok!
-Szia anyu!-köszöntünk egyszerre Tinával és letettem a telefont.
-Hűűűűűűűűűűű!!!!!!!!!2 hónap?-kérdezte Tina vigyorogva.
-Aha...Ez azért egy kicsit sok, nem?-kérdeztem. Persze néha nem rossz egy kis szabadság de ilyen sok időre? Hiányozni fog anyu...
-Szerintem feltaláljuk magunkat!-mondta Tina.
-Na jó attól nem félek.-mondtam-de azért anyu hiányozni fog.
-Persze hogy hiányozni fog, de attól még mi jólérezhetjük magunkat!-nevetett Tina.
-Hát végülis igaz :D-nevettem én is.-De várj! Ki fog reggel kávét csinálni?-kérdeztem.
-Hát nem tudom...majd valahogy megosszuk a dolgokat...
-Szerintem most le kéne ülnünk, és összekéne írnunk ki mit csinál.
-Aha jó. Hozz egy papírt.
Ok.-mondtam és behoztam a táskámat.