65.rész-szerda,csütörtök,péntek

Másnap reggel megismerkedtünk Sakival. Tényleg nagyon kedves volt. És csinált nekünk reggelit is^^ Bill már jól volt szóval eljött suliba is. Suli után Billnek, Tomnak, Georgnak és Gustavnak fotózásra kellett menni. Mondták, hogy kísérjük el őket és mi is velük mentünk. A buszban (igen a híres TH turnébusszal mentünk amit Saki vezetett) megírtuk a leckénket de inkább hülyültünk. A fotózás nagyon érdekes volt, de a srácok nagyon elfáradtak és késő este értünk csak haza. Georg és Gustav is nálunk (vagyishogy Billék házában) aludt. Az egész hét így telt el, csak volt még interjú és tv-szereplés. Nekünk Tinával már az is kimerítővolt, hogy velük voltunk, hát akkor nekik milyen nehéz lehetett?
Péntek este:
-Végre péntek! Hétvégén végre nyugi lesz!-sóhajtott Tom mikor hazaértünk és leültünk kajálni mind a négyen a tv elé.
-Jaja-szóltunk hárman egyszerre.
-Van valami tervetek hogy mit csinálunk majd?-kérdeztem.
-Hááát ami azt illeti...én kitaláltam valamit-mosolygott sejtelmesen Bill.
-Naaa? Mi az?-kérdeztem lelkesen.
-Nem mondom meg-nyújtott rám nyelvet Bill-Meglepetés!
-Ne legyél márilyen gonosz!!!Mond eeel!-nyávogtam.
-Nem-mondta Bill makacsan.
-Olyan vagy!-vágtam be viccből a durcát.
-Namilyen?-húzott Bill.
-Olyan!-jelentettem ki. Tomék csak nagy szemekkel néztek ránk majd kitört belőlük a nevetés. Ekkor már mi is nevettünk. Mikor sikerült megszólalnom:
-Na okés Cicám akkor mostmár elárulhatod mit csinálunk holnap!-mondtam ravaszan. Úgy gondoltam, hogy majd véletlenül kiböki hirtelen vagy valami, ugyanis majd' meghaltam a kíváncsíságtól. De sajnos csalódnom kellett. Egészen közel hajolt az arcomhoz, mintha meg akarna csókolni, a szemembe nézett (és közben az ellenállhatatlan mosolyát vette fel) majd így szólt:
-Majd meglátod!-Tináék erre újra nevetni kezdtek.
-Ti tudjátok?-kérdeztem.Erre egy szót se szóltak csak egymásra néztek és vigyorogtak.
-Ez nem ééér! Mindenki tudja csak én nem????
-Ez meglepetés!-mondta Bill-Elvégre holnap névnapod van Veronkám.-mosolygott. Tényleg! Szerintem én vagyok az egyetlen ember a Földön aki elfelejti a saját névnapját XD De Bill nem felejtette el. Olyan édes.Erre váratlanul megöleltem és hozzábújtam.
-Úgy szeretlek.-mondtam.
-Hűűű ez aztán a hirtelen váltás. Előbb még hisztiztél mostmeg szeretgeted Billt. Nem is tudom...Úgy emlékeztetsz valamkire...-Tinára nézett-Mondjuk nincs véletlenül egy ikertestvéred?
-Tooom! Én nem is szoktam hisztizni!-háborodott fel Tina. Erre mindannyian nevettünk. Tina meg nyakon vágta Tomot persze csak úgy hülyülésből xD Szóval az este remekül tellt. Még egy csomót fennt voltunk és nevetgéltünk. Aztán elmentünk aludni. Mikor lefeküdtünk én még egy csomó ideig nem tudtam aludni. Gondolkodtam...eszembe jutott az elmúlt pár hét, és hogy milyen őrülten mázlista vagyok. Pár hete még csak álmodoztam Billről, és most meg itt fekszek mellette az ágyában és nézhetem ahogy édesen alszik. Hány rajongó álmodozik erről...És nekem mégis valóra vállt az álmom. Ez olyan hihetetlen. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Ez örömkönny volt.
-Te még nem alszol?-kérdezte Bill álmosan. Hogy ébredt fel?
-De...Próbálok-mosolyogtam.
-Ja értem-és megpuszilta a homolokomat.
-Csak néztem, hogy milyen édesen alszol és gondolkodtam.
-Min gondolkodtál?-kérdezte.
-Azon,hogy nagyon szeretlek...