19.rész

Az idő végtelen lassúsággal haladt. Az ember azt hinné, ha itt van a fél családom akkor nem fogok unatkozni. Súlyos tévedés! Amióta itt vagyok nem unatkoztam ennyit. Kérdeztem Billt is mit csinál, de mondta hogy elmentek Tommal jet-ski-zni meg van valami motorcsónak vezető oktatás vagy mi és azon vesznek részt...Nikikém elfáradt a naaagy átállás miatt, anyu és Cintia pedig elmentek valahová. Magyarul tök egyedül voltam a kételyeim társaságában. És ha nem lenne elég az, hogy a családom feltűnően furcsa viselkedésén rágódjak, még aggódhatok amiatt is, mi lehet az a fontos dolog amiről Bill majd szeretne velem beszélni?
Miközben lennt a parton sétáltam leülltem arra a sziklára ahonnan Billel együtt szoktuk nézni a naplementét. Miközben ott gyönyörködtem az óceánban (és közben kémleltem hátha meglátom valahol a vízben Billt vagy Tomot) eszembe jutott egy gondolat...Mi van ha Bill szakítani akar velem? És ezért olyan komoly...Talán mégiscsak egy futó kaland voltam neki, és ezek után egyedül megy vissza a legnagyobb nyugalommal Németországba? Létezik, hogy ilyet megtenne velem? Az lehetetlen...hiszen én szeretem. Meg ő is engem legalábbis azt mondja, és érzem is és nem hiszem hogy hazudik. AZt észrevenném...Vagy mégse?
Ebbe a szörnyű gondolatba anyira belelovaltam magamat, hogy észre se vettem de csendbesen elkezdtem sírni...Végre boldog vagyok, és erre megint minden összedől? Miért nem jöhet nekem is egyszer össze valami ebben az életben?

Annyira belelovalltam magam ebbe a dologba, hogy Bill el akar hagyni, hogy este mikor elindultam hozzá teljes mértékben úgy mentem mintha minimum a kivégzésemre mennék.
Mikor beléptem hozzá Ő rögtön kedvesen megölelt adott egy csókot, minden olyan volt mint máskor.
-Kicsim Te sírtál?!-kérdezte ijedten mikor leülltünk a kanapéra.
-Nem...nem lényeg...vagyis. Nem.
-De sírtál. Mi a baj? Történt valami? Kérlek áruld el.
-Bill! Előszőr inkább mond el miért hívtál ide.
-Hát...-hirtelen zavarba jött és feltűnően ideges lett-Mert látni akartalak.-mosolygott feszülten.
Halványan én is elmosolyodtam de folytattam:
-Aranyos vagy. De mondtad, hogy valami fontosat meg akarsz velem beszélni...
-Jaaa! Az...ömm eszembe jutott, hogy nem is olyan fontos csak kis hülyeség volt... De figyelj kicsim látom hogy bánt valami. Mond el mi az...Légyszíves.
Most mit mondtam volna? Bill tudom, hogy szakítani akarsz ez a bajom? Áhh...
-Semmi csak megijedtem..
-Mitől?
-Tőled.
-Tőlem?!
-Igen...ahogy beszéltéla telefonban. Jajj mindenki olyan körülöttem mostanában...Megnyugodtam, hogy legalább Te itt vagy nekem erre Te is jöttél, hogy van valami meg minden és én azt hittem...-nem tudtam folytatni.
-Mit hittél?
-Hogy...szakítani akarsz velem.-mondtam de erre azonnal magához ölelt, én bennem meg annyi feszültség volt hogy rögtön sírni kezdtem. Olyan hülye vagyok, most miket gondol majd Bill rólam?
-Ne sírj...ez akkora butaság. Hiszen szeretlek.
-Tudom csak...megijedtem. Bocsáss meg.
-Nincs semmi baj.

***

Miután Bill megnyugtatott nagyon átmentünk romantikusba és nem elégedtünk meg a csókokkal. Főleg, hogy Tom nem volt ott egészen nyugodtan együtt lehettünk. És ismét meseszép éjjelt töltöttünk együtt.

Reggel mikor felébredtem Bill nem volt mellettem. Gondoltam biztos kiment, nem akart felébreszteni. Gyorsan magamrakaptam Bill pólóját (mivel a sajátomat sehol sem láttam) és egyszáll bugyiban+pólóban kitipegtem.

Tom és Bill már javában kinnt reggeliztek és láthatóan Tom nagyon ideges volt és Billel halkan balhézott.

-Szépjóreggelt!-köszöntem, és odasétáltam Billhez pusziért.

-Jóreggelt-köszöntek mosolyogva.

-Jól aludtál?-kérdezte Bill.

-Csini a pólód kislány-kacsintott Tom.

-Köszi Billé -vigyorogtam.

-Tévedés. Az enyém-nevetett Tom.

-Hogy mi?!-kérdeztem.

-Nem Billé. Az enyém. Csak hozzá keveredett kb. 1 hete keresem már.

-Akkor azért ilyen természetellenesen nagy rám-nevettem.

-Hát igen-vigyorgott Bill.

-Bill hol a ruhám, hogy visszadhassam Tomnak a pólóját?

-Ööö...fogalmam sincs. Itt voltak...

-khm...lehet, hogy levittem a tisztítóba...amik itt voltak szanaszét nem néztem mik csak vittem le. Ne haragudj Lena nem tudtam, hogy a tied is köztük van.

-Jajj semmi baj Tom.-simogattam meg a vállát.-Egyébként haladás, hogy magadtól leviszed a szennyest :D Úgylátszik megérte annyit prédikálnom neked :D

-Jaja! Jóhatással vagy ránk-mosolygott.-Egyébként reggelit kérsz?

-Mi van?

-Mindenféle sütit hozott Tom. ÉS van kávé és kakaó. Mit kérsz?-kérdezte Bill.

-Hmm...nem tudom. Rátok bízom mi legyen a kedvencem :D

Miután megreggeliztünk Tom vállalta, hogy átszalad nekem ruháért. Mi meg addig Billel még kicsit el voltunk :)

Mikor Tom visszaért felöltöztem. Megbeszéltük, hogy a délelőtött együtt töltjük és majd úgy megyünk apuhoz.

-És mit csinálunk ma?-kérdeztem.

-Majd meglátod. Meglepetés-mondta titokzatosan Bill.

-Tetszeni fog neked azt garantálom.-kacsintott Tom, és kézenfogtak mind a ketten úgy indultunk el valahová...:)